Hajnallétra

 A Tankcsapda tavaly lett 20 éves, és már számos olyan jellegű kritika érte őket, hogy elfogyott belőlük a szufla, és ez a mostani TCS már nem az a régi jó, döngölős Motorhead-, és Nirvana-utánzó zenekar. Hogy "az a régi jó, döngölős Motorhead-, és Nirvana-utánzó zenekar" mennyire volt valóban az, arra szeretnék most kitérni, az "Az ember tervez" című lemez kapcsán. Erre már az akkori kritika is felfigyelt: ez az album egyszerűen kinőtte a TCS-től addig megszokott garázs-punkzenekari jelleget, pontosan azt, ami miatt megvolt a hasonlóság köztük és az említett zenekarok között. Hogy zeneileg minek tartom ezt? Szintetizátor nélküli aréna-rock lemeznek. A zenekar eddigi egyetlen ilyen lemeze. Enyhén visszhangos keverés (leszámítva egyetlenegy számot, a valószínűleg a hangszerelése miatt is szoba-hangzásúra kevert "Egyszerű dal"-t), határozott játék, és nem mellesleg szövegileg is kapunk változást: Lukácsból ezen a lemezen tör ki először a "prófétaság" anélkül, hogy akarná. Nem nagyzolni akar, nem mondja, hogy "Világ proletárjai, kölykökkel közösüljetek!", nem tesz felesleges köröket a legkülönbözőbb nőkkel, hanem mindössze csak eggyel, azzal, aki miatt szétfeszíti belül a Rock'n roll rugója. A Nirvanához való (korábban jogos) hasonlítgatást itt egy "búcsúszámmal" zárja le, ami tényleg nyíltan egy Nirvana-szám által ihlettetett meg, és Kurt Cobain emlékére íródott. Itt van a leggonoszabb Tankcsapda-szám a zenekar történetében, a "Lopott könyvek" is. És ez még csak a sikerek kezdete: ezután a Tankcsapda két lemezen keresztül (Connector 567, Ha zajt akartok) remekel, hogy az új évezredet aztán egy hatalmas fordulattal üdvözölje, valahol 180 és 360 fok között...Na de ez már egy másik történet...