HTML

Archívum

Filozófia

Irodalom

Film

Zene

2010.05.17. 12:11 stermi

A sorozat 7. része: Balaton - A fény közepe a sötétség kapujában (1996)

Víg Mihály sokoldalú (élet)művész, akit egy szűk réteg ismerhet csupán arról, hogy Tarr Béla "húdenagyonelvont" filmjei zenéjének nagy részét ő írta, és írja a mai napig. A '80-as évek underground életéből, a Balaton zenekarból valószínűleg valamivel többen ismerik. Nem sokkal, de valamivel többen. A dologhoz hozzátartozik az is, hogy Víg Mihályt elég nehezen tudnám elképzelni például a Sziget nagyszínpadán, többmilliós tomboló közönség előtt. Ez azért van, mert ez a zene nem az a zene. Sem a Balaton, sem pedig Víg egyéb irányultságú dolgai nem harsognak, nem tombolnak elvakultan. Nem akarnak nagyot mondani (a zenéjükkel sem), pedig Víg Mihály élete alkalmas lehetne a kiharsogásra, a magamutogatásra. A jóisten óvjon minket attól, hogy ez bármikor is bekövetkezzen. Az "isten" szót továbbgondolva szeretnék végre szép lassan elkanyarodni cikkem címadó lemezéhez, ugyanis van ebben vallási irányultság.
Van benne vallási irányultság, viszont mindenfajta egyházi nagyzolás nélkül. Már a cím is egyfajta "szimbolikus jó" létezését jelezheti, ez azonban sosem csap át keserű okoskodásba, szemben például Pajor "hitgyülis" Tamás "Önök érték" című, 2005-ös lemezével. Víg Mihály valaha - akárcsak Pajor - beállt a Hit Gyülekezetébe, ez azonban egyes hírek szerint a felesége életébe került, ami akkora megrázkódtatás volt Víg számára, hogy idejében kilépett. Emiatt az időszak miatt nem létezett a Balaton a '80-as évek végén, illetve a '90-es évek elején. A Balaton mindig is az undergroundságától, az egyszerűségétől volt nagyszerű, azonban az említett körülmények miatt a Balatonnak ezen az egyetlen hivatalos, 1996-os nagylemezén nemhogy egyszerű, de egyszerűen halálközelien tud gyógyító lenni: már eleve azzal kezdődik, hogy "Véget vetek az életemnek, mert semmit nem ér", és végig jelen van az ember-isten-sátán viszony, illetve a halál toposza. És Víg Mihály mintha azt is tudná, hogy ilyenfajta érzékenységre nagyon kevesen vevők: hiszen a társadalomban élünk, és erősnek kell lenni, nem szabad sírni sehol sem, szórakoztatónak és vidámnak kell lenni folyamatosan, ezt kell mutatni kifelé, különben ki leszünk csinálva. Arról beszél, amit egyenként mindenki tud, tömegben azonban ez a tudás vagy elvész, vagy átalakul: "Nem lehet leszállni, csak repülni merek/Nem lehet leszállni, mert nem merek megállni,/Nem tudok mást csinálni, csak repülni és várni." Próbálkozik még az érzékek felszabadításával a "Krokodil" című dalban, ám ott is abba a falba ütközik, hogy "De én éber vagyok és fenn vagyok/és nem tudlak látni másnak." Adott tehát egy ember, aki nem akar semmit, csak kesereg csendesen magában, mint mondjuk Thom Yorke angolhonban, vagy Lovasi a szólólemezén, illetve a legutolsó Kispál-nagylemez dalainak többségében. Ezzel az emberrel olyan kevesen törődnek, hogy még csak azt sem hallja vissza, hogy "öreg, fel kéne állni". Ezért tudja több ember sírását magára vállalni.
Figyelmeztetés: ezt az albumot vidáman ne hallgassuk, mert csak elszomorít. Viszont ha szomorúan hallgatjuk, ellentétes hatást vált ki: vígasztal. És az embert ráébreszti saját esendőségére, de a kihasználatlan képességeire, lehetőségeire is. A legősibb emberi ösztönökre hat, azokra, amiket ma túl sokan akarnak korlátozni, és amiknek a legrosszabb helyzetben is létező, néma hősiességét Tarr Bélának például a "Weckmeister harmóniák" című filmje is ábrázolja.
Kellemes kesergést és elmélkedést kívánok mindenkinek!

Szólj hozzá!

Címkék: balaton 1996 víg mihály a legjobb magyar lemezek a születésem óta a fény közepe a sötétség kapujában


A bejegyzés trackback címe:

https://hajnalletra.blog.hu/api/trackback/id/tr232009713

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.