Lovasi nemrég egy interjúban megemlített valami olyasmit, hogy a zenekar zenéje a megalakulás óta már sokmindent jelentett a rajongóknak, a '90-es évek végi, 2000-es évek eleji Kispál például dögös progresszív rockzenét. Na, ez volt az a korszak, aminek lényegében az első anyaga ez a "Bálnák ki a partra" album. Nem tudom, mennyire volt tudatos váltás, de az előző album, az "Ül" zenekari népszerűtlenségét ismerve simán lehetett az. Belehasított az állóvízbe. Elég, ha csak felhívom a figyelmet arra, hogy a lemez az addigi legagresszívabb Kispál András-szólóval nyit, hogy aztán Lovasi iszonyatos hangerővel beleordíthasson, és elénekelhesse az azóta koncertsikerré vált "0 óra 2 perc"-et. Továbbá itt van a zenekar második (sőt, a "Ha az életben" megszületéséig, azaz kb.: 1 évig az első) legnagyobb slágere, a bolond lány gyógyszertári kalandjai elmesélő "Emese", na meg fülbemászó műhegedű-dallam a "Keringő"-ben. A túlnyomó melankóliának körülbelül a közepén ott rejtőzik kilógó számként a kajlaságában is bájos "A magyarság tengerérzése", ami épp ezért jól kilóg a lemezről, de talán bevallhatjuk, hogy jól áll neki. Aztán Lovasi Istent játszik, kipörgeti a francba a táncoló disznókat, hogy aztán jól elengedje a kezüket, azok meg biztos csak néznek a Holdra, ahol nincsen sötét oldal.(Disznók tánca) Témáját tekintve pedig talán ennek a Kispál-lemeznek van a legdurvább vége. Valaki kifordult belsők közt lépked, magába zárkózik egy spájzban, és épít magának egy hajót. Erre a magába zárkózásra lehet asszociálni József Attilával, akit épp ezért jól meg is énekelnek a következő számban (ami, azaz a "Zár az égbolt" egyébként szerintem fájdalmasságával együtt is a leggyönyörűbb Kispál-szám). Végül pedig hagyják, hogy eljöjjön az apokalipszis, amiben már "Minden száj nyitva áll". Jönnek ki a fák közül az emberek a partra, a bálnákhoz, akik itt végül eljutottak a lemez címében jelzett kéréshez: kint vannak a parton.
Kispálék egyébként is a magyar rockélet egyik legnagyszerűbb zenekara voltak, de itt még emellett is eltaláltak valamit: ez a lemez zeneileg pont annyira összetett, mint szövegileg, és az egésznek van egy lekövethető íve. Mintha csak egy történetmesélős Cseh Tamás lemezt hallgatna az ember. Itt kivételesen csak zenében.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.