HTML

Archívum

Filozófia

Irodalom

Film

Zene

2010.05.17. 13:48 stermi

A sorozat 8. része: Kispál és a Borz - Bálnák ki a partra

Lovasi nemrég egy interjúban megemlített valami olyasmit, hogy a zenekar zenéje a megalakulás óta már sokmindent jelentett a rajongóknak, a '90-es évek végi, 2000-es évek eleji Kispál például dögös progresszív rockzenét. Na, ez volt az a korszak, aminek lényegében az első anyaga ez a "Bálnák ki a partra" album. Nem tudom, mennyire volt tudatos váltás, de az előző album, az "Ül" zenekari népszerűtlenségét ismerve simán lehetett az. Belehasított az állóvízbe. Elég, ha csak felhívom a figyelmet arra, hogy a lemez az addigi legagresszívabb Kispál András-szólóval nyit, hogy aztán Lovasi iszonyatos hangerővel beleordíthasson, és elénekelhesse az azóta koncertsikerré vált "0 óra 2 perc"-et. Továbbá itt van a zenekar második (sőt, a "Ha az életben" megszületéséig, azaz kb.: 1 évig az első) legnagyobb slágere, a bolond lány gyógyszertári kalandjai elmesélő "Emese", na meg fülbemászó műhegedű-dallam a "Keringő"-ben. A túlnyomó melankóliának körülbelül a közepén ott rejtőzik kilógó számként a kajlaságában is bájos "A magyarság tengerérzése", ami épp ezért jól kilóg a lemezről, de talán bevallhatjuk, hogy jól áll neki. Aztán Lovasi Istent játszik, kipörgeti a francba a táncoló disznókat, hogy aztán jól elengedje a kezüket, azok meg biztos csak néznek a Holdra, ahol nincsen sötét oldal.(Disznók tánca) Témáját tekintve pedig talán ennek a Kispál-lemeznek van a legdurvább vége. Valaki kifordult belsők közt lépked, magába zárkózik egy spájzban, és épít magának egy hajót. Erre a magába zárkózásra lehet asszociálni József Attilával, akit épp ezért jól meg is énekelnek a következő számban (ami, azaz a "Zár az égbolt" egyébként szerintem fájdalmasságával együtt is a leggyönyörűbb Kispál-szám). Végül pedig hagyják, hogy eljöjjön az apokalipszis, amiben már "Minden száj nyitva áll". Jönnek ki a fák közül az emberek a partra, a bálnákhoz, akik itt végül eljutottak a lemez címében jelzett kéréshez: kint vannak a parton.
Kispálék egyébként is a magyar rockélet egyik legnagyszerűbb zenekara voltak, de itt még emellett is eltaláltak valamit: ez a lemez zeneileg pont annyira összetett, mint szövegileg, és az egésznek van egy lekövethető íve. Mintha csak egy történetmesélős Cseh Tamás lemezt hallgatna az ember. Itt kivételesen csak zenében.

Szólj hozzá!

Címkék: 1997 kispál és a borz a legjobb magyar lemezek a születésem óta bálnák ki a partra


A bejegyzés trackback címe:

https://hajnalletra.blog.hu/api/trackback/id/tr102009981

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása