Kiss Tibort itt megette a Rock and Roll, hogy saját szavaival éljünk jellemzésként. Elvégre mi az búbánat az, hogy android? Brutális önjellemzés: "Eszembe jut egy érzés, gyorsan kihányom magamból./Illegek-billegek egy csészealjon ülve./Lám a jobbik részem a latrinában landol/Remekül mennek a dolgok magukból kiürülve." És mindezt miért? Hogy túlélje a hétköznapokat. Hogy túlélje azt, hogy "Isten ostoroz, s hajt a vér szaga". Ez az egész lemez konzervatív szemmel nézve egy gonosz lemez. Agresszív, kegyetlen. "Szép az Isten, de annyira idegen,/rút az ördög, de nem hagy hidegen." - énekli újabb önvallomását Tibi, és még nem egy ehhez hasonlót a lemezen, hogy az általa vízionált Otthontalanság otthonával védekezhessen, csak mert ott "Ma éjjel semmi sem olyan, mint amikor olyan, amilyen". Ugyanakkor érdekes pont például az "Olé" című dal, amiről nekem speciel a számítógép-őrület ugrik be, vagy legalábbis erről is szólhatna: "Olé, olé, olé, olé!/Ugorj, idegen!" - mondja a gépőrült a számítógépes játékban szereplő kis ronda, alaktalan figurának. Lehet, hogy füvezés közben ilyeneket is lát az ember? De például a "Mennyből az angyal"-ban tisztán látja a reménytelen helyzetet: "Na, ki az, aki hinni akar ma?" - kérdezi nagy vagányan. Miközben végig egyedül van, "magányos hintalógalopp"-ban...komolyan mondom, ez a lemez tiszta skizofrénia...
...Tibi, te érted ezt?
Nem?
...
Nem baj!
Kurvajó!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.